A természet hangján: Egy madár az emberek között

Leena Krohn – Emberruhában (Városi történet)

Aki a kezébe veszi ezt a könyvet, készüljön fel egy nem mindennapi történetre.
Főhőse egy pelikán, aki megtanul beszélni, emberruhába bújik, operába megy, munkát keres, elsajátítja az olvasás és az írás tudományát és még barátokat is szerez magának. Hogy mindezt miért teszi? Megirigyli az emberi létet: azt, hogy az ember mindenfelé megél és mindenütt terjeszkedik a világban. Van két keze, amivel bármit megtehet és vannak járművei, amikkel bárhova eljuthat.

Felmerül a kérdés: hogy történhet ez meg, hogy nem veszik észre az emberek? A válasz egyszerű, de egyben elszomorító is. Az emberek csak azt vesznek észre, amit akarnak. A jó minőségű ruhákba, divatos darabokba bújt pelikán jól öltözött úrnak tűnik a szemükben. Furcsa alkatát, tollas testét, bőrlebenyes csőrét, úszóhártyás lábát pusztán csúfságnak tulajdonítják. Emil, ahogy a többi gyerek is, viszont meglátja a felszín alatt megbújó madarat.

A pelikán próbálja elfelejteni, hogy valaha állat volt. Abban reménykedik, hogy egyszer szárnyai helyett kezek nőnek és hogy minden tollát képes lesz elhullajtani. De vajon jó lenne ez számára? Ahogy egyre inkább belemerül az emberek világába, egyre több olyan dolgot is megtud, ami elszörnyülködteti. Előfizet újságra, de már az első lapszám után szörnyülködéstől eltorzult hangon utasítja a kihordót arra, hogy többé egy lapot se hozzon neki. Nehezen akarja elhinni, hogy az emberi lények, akik gyönyörű darabokat énekelnek az operában, elképesztő művészeti alkotásokat hoznak létre, mindenféle tudományterületen ismereteket halmoznak fel, képesek arra is, hogy tömegpusztító fegyvereket hozzanak létre.

Érdekes kérdéseket vet fel a könyv, ahogy a lét értelmét is boncolgatja. Azt is megtudhatjuk, hogy a pelikán, míg állat volt halhatatlannak érezhette magát. Mit sem tudott időről, napokról, hetekről. Nem tervezett soha, nem gondolt soha arra, hogy mi lesz vele vagy a fiókáival. „Az állat örökkévaló, mert nem tudja, hogy meg kell halnia.”

Nem tudtam letenni! Csak ajánlani tudom!

Fülszöveg

"Egy kisfiú, Emil a bisztróban egy furcsa külsejű úrra lesz figyelmes, akinek hosszan előreugró álla van, feltűnően sápadt, s az újságját fordítva tartja. Mintha nem is ember volna, hanem egy óriási madár, mégpedig az a nagy fehér, amelyiknek olyan jellegzetes csőre van… Emil nem csalódott. A kávézó „úr” valóban madár, egy pelikán, akinek annyira megtetszik az emberek világa, hogy elhatározza, maga is emberré válik. Megfelelő ruházatra teszt szert, állást vállal az Operában, lakást bérel, barátokat szerez, megtanul írni, könyvtárba járni, s ott elmélyül a tudományok tanulmányozásába, sőt még az udvarlással is megpróbálkozik. Kettejük barátságát és kalandjait meséli el Leena Krohn nem mindennapi eseményekben bővelkedő regénye. A hazájában igen népszerű finn írónő regénye jóval több egy játékos ötletnél, izgalmasan, kamaszfejjel is jól követhető formában az emberi lét lényegét ragadja meg. Azt boncolgatja, vajon kibújhat-e valaki saját bőréből, elégedett, boldog lehet-e saját fajtája törvényeinek, lehetőségeinek, hagyományainak megtagadásával. Aki figyelmesen olvassa a könyvet, az Olajos György különös hangulatú rajzainak majd mindegyikében is találkozhat a pelikánnal."