Mojó

Szösszenet arról, hogy miért is érdemes patkányt tartani házikedvencnek

Sokan viszolyognak már a patkány szó hallatán is, de ennek a bejegyzésnek a láttán remélem sokaknak sikerül megváltoztatnom a véleményét erről az igenis szerethető állatról.

Számos rágcsálót tartottam. A deguk elvesztése után döntöttem úgy, meglepem magam egy patkánnyal. Mikor az állatkereskedésbe elkezdtem nézegetni és válogatni az üvegben tolongó példányok között furán méregettek az eladók. Gondlom azt hihették, hogy eledelnek viszem valami jó nagy kígyónak, s ha így van, minek válogatok. Aztán megemlítettem, hogy kiskedvenc lesz. No erre úgy megörültek, hogy felajánlották kettőt is adnak egy áráért, csak vigyek belőle, mert ők is szeretik ezeket az állatkákat és sajnálják, hogy a legtöbb kajaként végzi. Végül mégis egy mellett maradtam. Egy szürkésfehér hímet választottam ki. Kilyukasztott műanyag dobozba tették, de én már akkor levettem a tetejét, mikor kiértem a kereskedésből. És csodák csodájára ez a tüneményes jószág nem ugrott ki, még csak meg sem próbált kimászni. Már az első perctől kezesbárányka volt.

Egész életében (leszámítva az első pár hetet, mikor még picike volt) egy háromszintes  ketrecben lakott, melyben bőven akadt helye mászkálni, de minden nap szabadon is hagytam rohangászni. Téved, aki azt gondolja, hogy a patkány büdös. Tulajdonképpen minden állat büdös, ha nincs rendszeresen és rendesen kitakarítva a lakrésze. Maga az állat is csak akkor szagos, ha nem tiszta a helye, amiben fekszik. De én erre minden állatomnál nagyon odafigyeltem.

A legszelídebb állatkáim közé tartozott, rágcsálók közül pedig a legokosabb volt. Hallgatott a nevére, s mikor hazaérkeztem, kiskutyaként fel le mászkált a helyén. Mindig az az érzésem volt, hogy engem üdvözöl. A tenyeremből nyalogatta a tejet, imádta ha simogatom, mindig engedte, hogy megfogjam. Egyetlen egyszer sem harapott meg (nem úgy mint a hörcsögök), még akkor sem ha rácson keresztül dugtam be az ujjam hozzá.

Aki úgy érzi gondos gazdi tudna lenni, az semmiképpen ne hagyja ki az életéből azt az örömöt, hogy kisállatról gondoskodhat. Aki pedig igazi személyiségre vágyik: patkányt szerezzen be. 

Mojó meghatározó állatka volt az életemben. Sosem fogom őt elfelejteni és bízom abban, hogy hamarosan egyre több állatszerető ember tapasztalja meg, milyen örömteli dolog is patkányt tartani. 

Végül egy videó Mojóról: